Az Európa 2000 Középiskola, illetve alapítványi gimnázium zenetanára jelenleg tanít a saját dobiskolájában, játszik a B52 zenekarban és számos más zenei produkcióban is részt vesz.

– Mióta van jogosítványod?
– 1973-ban szereztem. Az I. László gimnáziumba jártam, ahol politechnikaoktatás helyett autószerelést és autóvezetést tanultunk. Az érettségi idejére nekünk már megvolt a jogosítványunk is, mi több, egy Warsawa-ja is volt az iskolának. Aki azon a rendkívül kicsi hátsó ablakoson megtanult beállni, annak ma sincs szüksége tolatóradarra. Mivel akkor már a P. Mobilban doboltam, egy éven belül megkerestem az első saját autóm árának a felét, a másikat adták a szüleim. Én szállítottam a zenészeket, a cuccot pedig két Barkas kisbusz.

– Milyen autóid voltak?
– 1200-as Zsiguli-val kezdtem, aztán két-három év múlva lett egy 1500-as. Akár javítani is tudtam volna, de volt egy autószerelő barátom, akinek ehhez egy csavarhúzó is elég volt. Sok autóm volt. A Zsiga után beleszerettem egy farmotoros VW buszba. Azzal már a Hobo Blues Band-del jártam. Aztán jött az első Opel Omega, amiben csak 8-10.000 km volt, majd ezt lecseréltem egy vadiúj 1600-as kombi Sport Astra-ra.

Ettől kezdve csak a kombik játszottak és Opel-párti lettem, bár, hogy a zenekart is vinni tudjam, vettem egy dupla kerekű Ford Tranzit-ot is új motorral. Átalakítottam konferenciaülésűre sötétített függönyökkel, hi-fi-vel, kártyaasztallal, kárpitozott hátsó fallal. A hátsó dupla kerék hóban és jégen is biztonságos volt, de 110-nél egyébként sem mentem többel. Az Opel és a Tranzit után jött egy 1800-as Ford Mondeo kombi. Az nagyon egyben volt. Egyszer beültem, és azonnal megállapítottam, hogy ez nekem jó. Persze szempont volt az is, hogy belefért a dobom.

Ez két évvel ezelőttig nagyon fontos volt, ám ekkor beleültem egy tizenkét éves 1600-as benzines S40-es Volvo-ba. Akkor azt mondtam, hogy ez valami csoda. Ezzel nem száguldani kell, hanem hajózni, mint egy tengerjáróval. Minden extrával rendelkezik. Van benne tempomat, digitális klíma és rendes váltó. Automatám soha nem volt. Fantasztikus a műszerek világítása, a bőrborítás illata, a bőrözött kormány állása. Jó ülni benne, jól tart, fitten szállok ki belőle. Ebben nem szállítok dobot és zenekart. Menne 150-nel is, de legfeljebb 130-cal hajtom. Az Opel Omegával mentem 180-190-nel, de véleményem szerint akármilyen jó is a féked, a kerekek akkor is csak egy tenyérnyi felületen futnak.

– Hogyan vezetsz?
– Óvatosan, főleg, amióta gyerekeim vannak. Mindenhova autóval járok, csúcsforgalomban, esőben, hóban, teljesen mindegy. Késést soha nem akarok sebességgel behozni.

– Rend van az autódban?
– Igen. Itt enni, dohányozni nem lehet.

– Mit csinálsz benne?
– Telefonálok, de fülessel. A hangrendszert egy kazettás magnó képviseli, és csak a tizenöt éves lányom kedvéért vettem bele egy adaptert, hogy rá tudja dugni a telefonját, amivel bármit le lehet játszani.

– Mi volt a leghosszabb út, amit egyhuzamban vezettél le?
– Négy-öt éve a Vegas Show Band-del, aminek a dobosa voltam, Budapest és Stockholm között alvás nélkül úgy, hogy közben két kompon is átmentünk. A Viking Line-on kellett kezdenünk, ami egy luxus kompjárat. Reggel indultunk és másnap este, miután megérkeztünk, már pakoltunk is fel. Kicsit nyűgös voltam. Ott, ha kirakják, hogy rénszarvas veszély, akkor negyvennél többel nem szabad menni. Én nem tartottam be. Megelőzött egy svéd rendőrségi Saab. Megkérdezték, hogy milyen formátumban mentsék el a szabálytalankodásomat: PDF-ben vagy MPEG-ben, mert bármiben ki tudják írni, majd elkérték az útlevelem. Tudták, hogy a komphoz megyek és azt is megjegyezték, hogy el fogom érni. Tudták azt is, hogy hol van Budapest, mondták, hogy nagyon szép, és 250 euróra megbüntettek. Felajánlották, hogy fizethetem két hónap múlva is, de akkor már 300.

– Itthon büntettek rendőrök?
– Nagyon ritkán. Tavaly elfelejtettem sztrádamatricát venni és hétszer mentem fel. Befizettem mindet, de ötöt aztán jóváírtak.

– Megismernek?
– Van aki igen, van aki nem, de végzik a dolgukat. Azzal viszont nem értek egyet, hogy ha megkérdezik, hogy ittam-e és azt mondom, hogy nem, akkor is megszondáztatnak. Ha nem hisznek nekem, akkor ne is kérdezzenek, kezdjük rögtön a szondával.

– Illik hozzád ez az autó?
– Igen. Öreg, mint én. Ferrariba be sem tudnék szállni.

– Ha sok pénzed lenne, milyen autót vennél?
– Kacsingatok S60-as, S80-as Volvo-ra, vagy egy V70-re. A nagy amerikai, vagy a dízel autók viszont nem érdekelnek.