A tervek szerint idén a fellépések mellett kizárólag a dalszerzéssel foglalkozik Janicsák Veca. Újonnan felállított házi-stúdiójában sorra készülnek Janicsák Veca dalai, melyeket a következő lemezre szán, és melyekkel kicsit kísérletezőbb hangzást próbál majd közönsége elé vinni.

– Mióta van jogosítványod, és akkor miért csináltattad meg?
– Két és fél éve rendelkezem jogsival, és azért csináltattam meg, mert az X Faktor utáni első évben mindenhova a nővérem vitt. Éjjel-nappal időre rohantunk mindenhova, amit kocsi nélkül nem tudtunk volna kivitelezni. Ezért döntöttem úgy, hogy a nagyobb önállóság érdekében belevágok az autós életbe. Azóta nem kell állandóan másokhoz igazodnom, és másoknak se hozzám.

– Vezettél már előtte is?
– Nem. Az autósiskolában vezettem először.

– Kit vittél először a jogosítványod megszerzése után?
– Édesanyámat vittem el vásárolni. De nem ám csak úgy simán háztól házig, hanem mentünk egy jó nagy kört Budakeszin, és anyukám roppant büszke volt, hogy a kicsi lánya végre megcsinálta a jogsit. Onnantól neki is jobb dolga volt, mert minden nagyobb jellegű bevásárlást együtt intéztünk.

– Mi volt az első autód?
– Egy hófehér Fiat Bravo, amit Kimi-nek becéztem a világbajnok finn autóversenyző Räikkönen után.

– Milyen autókat vezettél ezután?
– Volt Chevrolet, Suzuki, Mustang, Fiat, és Volvo.

– Milyen autóval jársz most?
– Az egykori Fiat után most egy Volvo-m van.

– Miért választottad ezt, mit szeretsz benne?
– Azt szeretem benne, hogy sportos, ám mégis elegáns.

– Hogyan vezetsz?
– A környezetem azt mondja, hogy megfontoltan, de lendületesen.

– Mit csinálsz, ha szabálytalankodnak vagy agresszívek veled szemben?
– Igyekszem higgadt maradni minden helyzetben. Nem tehetem meg, hogy ismert ember létére leállok anyázni az utcán. Persze vannak helyzetek, amikor annyira felháborító magatartást tapasztalok az úton, hogy az autóban azért mondom a magamét. De azért őszintén, ki nem csinálja ezt?!

– Mire használod az autót, mit csinálsz benne?
– Gyakorlatilag mindent az autóval intézek. Azzal járok fellépni, aztán a nagyobb bevásárlásokra is ezzel megyek, és minden napi ügyeket is ennek a segítségével végzem.

– Előfordul, hogy kikapcsolódásként is beülsz és vezetsz-e? És ha igen, mikor?
– Előfordul, hogy amikor nagyon tele van a fejem, kimegyek Budakeszire, és az ottani erdei utakon letekert ablaknál a friss levegővel kiszellőztetem a fejem. Ilyenkor egyedül vagyok a gondolataimmal, és van lehetőségem szép csendben átgondolni mindent, ami éppen bánt vagy idegesít.

– Ismert előadóként fontos, hogy milyen autóból szállsz ki?
– Én nem szoktam adni az ilyen külsőségekre. Ha Angelina Jolie egy koszos Trabantból szállna ki, akkor is tisztelném és szeretném. Remélem, engem sem annak alapján ítélnek meg, hogy Ladával vagy Aston Martinnal járok éppen.

– Van olyan, hogy átadod a kormányt másnak és nem te vezetsz, amikor bent ülsz?
– Igen, van ilyen, ha megbízom az illetőben.

– Mi volt a legnagyobb sebesség, amit kipróbáltál, és milyen érzés volt?
– Nem szokásom száguldozni. Gyorshajtásért még nem is büntettek meg soha.

– Mi volt a leghosszabb út, amit egyhuzamban a volán mögött töltöttél?
Idén nyáron Erdélybe vezettem el egymagam. Eléggé megterhelő volt, viszont csodálatos tájakon jártunk. Így a látvány mindenképpen kárpótolt a fáradtságért.

– Mi volt a legjobb autó, amiben ültél, és mi az, amit vezethettél is?
– Egy Chevrolet Corvette-ben ültem, de azt sajnos nem vezettem. Egy Ford Mustangot azonban kipróbálhattam egy forgatáson. Az hatalmas élmény volt.

– Milyen autós kalandjaid voltak?  Érdekelnek jó és rossz emlékek is.
– Gyakorlatilag az összes jó autós emlékem az elmúlt pár évhez fűződik, hiszen annyit ülök autóban, hogy szinte ott élek. Fellépésre menet mindig iszonyatosan nagy duma partyk szoktak lenni a stábommal, vagy a zenekarral. Sokszor hasgörcsöt kapunk a rengeteg nevetéstől. De amúgy minden más is a kocsiban történik. Ilyenkor be vagy zárva egy egész napon keresztül az egy légtérben veled utazókkal. Ilyenkor lehet lelki életet élni, megbeszélni a jövőre vonatkozó terveket, lehet sírni, nevetni, veszekedni, dolgozni. Annyi minden történik az utazások során, hogy sokat tudnának mesélni az autók, amikkel fellépni járunk.

– Buliba menet robbantatok már le?
– Hála Istennek ilyen még sosem fordult elő, és remélem, hogy nem is fog (kopp-kopp-kopp).

– Hagyott már cserben autós?
– Igen. Személyi sérülés nem történt, csak az autómban okozott kárt. Szó nélkül elhúzott az illető, de megfigyelni sajnos nem volt időm.

– Stoppoltál már?
– Azt nem, soha.

– Az autóval kapcsolatban volt büntetésed?
– Igen, büntettek már meg, mert nem hosszabbítottam meg SMS-ben a parkolási időt. Lógó orral mentem kifizetni a büntetést, de ami jár, az jár. Az én hülyeségem volt…

– Milyen a viszonyod a rendőrökkel, megismernek?
– Előfordul, ám igyekszem ezzel nem visszaélni, mert nem szép dolog. Rám is pontosan ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mint bárki másra.

– Ha sok pénzed lenne, milyen autót vennél?
– Egyértelműen egy Ford Mustangot.