Európában mára meglehetősen lecsupaszodott a Mitsubishi kínálata. Pedig a mostani széria ugyanolyan kemény munkatárs, mint az elődök, és a Mitsubishi L200 pickup még mindig a márka egyik legeladhatóbb modellje.

A japán cég 1978 óta gyárt pickupokat, és már négymilliónál többet sikerült értékesítenie. Szóval nem vitás, igazi bestseller ez. Az előző generációt tíz év után váltotta le az anyacég. A leköszönő Mitsubishi L200-as kerekded, tojás formáival az egyik első divatos platós munkaeszköz volt a piacon. A design betalált, jól fogyott az autó, és a konkurencia is elkezdett csinosabb külsőkkel kijönni.

A negyedik generációs L200-as karosszéria már nem annyira extravagáns, szolidabb, ám ez is kellemes, és stílusos kocsi. Persze a robusztus felépítés és a funkció semmit nem csorbult. Sőt, annyira jól néz ki, hogy ezzel már nem is mer kemény terepre menni az ember, nehogy bepiszkolódjon a fényezés. Pedig hát ez egy munkaeszköz, egy haszongépjármű, amit nem kellene sajnálni, óvni a sártól, kosztól.

A belső a Mitsubishi L200 teszt alanyában is teljesen személyautós. A műszerfal olyan képet fest, mintha csak egy sportos szabadidő-autóban ülnénk, és az anyagminőség sem marad el sokkal attól.

A belső a Mitsubishi L200 teszt alanyában is teljesen személyautós. A műszerfal olyan képet fest, mintha csak egy sportos szabadidő-autóban ülnénk, és az anyagminőség sem marad el sokkal attól.

Napjainkra a legtöbb pickup korábbi, munkagéphez igazított puritán utastere mára végképp a múlté. A belső a Mitsubishi L200 teszt alanyában is teljesen személyautós. A műszerfal olyan képet fest, mintha csak egy sportos szabadidő-autóban ülnénk, és az anyagminőség sem marad el sokkal attól. A komfortérzet kiemelkedő a konkurensekéhez képest, ez már messze nem a platós furgonok világa.

Az utasok elé táruló látvány szimmetrikus, elegáns, bár kissé fantáziamentes képet mutat. A középkonzol tetején található érintőképernyős fejegység olykor-olykor nem fogadja el az ujj parancsát, és ez egy idő után idegesítővé válik. Az azért nem rossz, hogy van benne tolatókamera is, amely szintén ezen a műszeren jelenik meg. Az elektromosan állítható bőrülések szépek és könnyen tisztíthatók, no és persze nyáron gyorsan beléjük tud sülni az ember. A japánok ezzel a bőrözéssel kissé átestek a ló túloldalára, túlzónak tűnik egy ilyen munkaeszközhöz. Az ajtóbelsők fantáziátlanok és egyszerűek, de nem rosszabbak, mint az olcsóbb fapados autókban, no és könnyen takaríthatóak – ami már inkább illik az autó funkciójához.

A helykínálat rendben van, ebben is hasonlít az SUV-modellekre. A kéttonnás és ötméteres L200-asban hátul sem olyan kemények az ülések, mint a korábbi pickupokban. Ez is inkább már személyautós, ahol nem szimpla padra huppanhatunk be, és a lábat is jobban ki lehet nyújtani.

Minél többet ültünk a Mitsubishi L200 teszt alatt az autóban, annál inkább az volt az érésünk, hogy ezt már nem a melósoknak tervezték.

Minél többet ültünk a Mitsubishi L200 teszt alatt az autóban, annál inkább az volt az érésünk, hogy ezt már nem a melósoknak tervezték.

Tíz év alatt óriásit fejlődtek a hátsó rész tekintetében ezek az kocsik. Minél többet ül bele az ember, egyre inkább az az érzése, hogy az új Mitsubishi L200-ast már nem a melósoknak tervezték. Ezt erősítik az olyan extrák, mint a stop-start rendszer, a tempomat, a parkoláskor behajtható visszapillantó tükör, a tolatókamera, vagy a sávelhagyásra figyelmeztető berendezés. Bár a tervezők nem kapkodták el, de újdonság, hogy a kormány végre tengelyirányban is állítható. Maga a kerék kisebb lett, mint a pickupokban lenni szokott, és így a kiszállás is könnyebb, amit továbbsegít, hogy még az első ülésekhez tartozó négy kapaszkodót sem spórolták meg a japánok.

Vezetni és utazni is nagyon kényelmes az L200-ban, személyautós érzést nyújt. A futómű elöl kettős keresztlengőkaros, hátul laprugós-merevhidas – és ez utóbbin van a lényeg, mert a kocsi hátsó rugózása miatt a rossz úton, úthibákon, csatornafedélen pattogunk, mint a bakkecske. Az útegyenetlenségeken terheletlenül egyszerűen jellegéből adódóan nem tud finoman átlépni. Épp ezért kell hangsúlyozni, hogy alapjába véve ez egy haszonjármű, amelynek a platója súlyokkal megpakolva másképp viselkedik az utakon.

A 2,4 literes négyhengeres, alumíniumblokkos, 16 szelepes turbódízel-motorban van erő (181 LE), de persze kell is a szállításhoz, vagy az utánfutó húzásához. Az új Mitsubishi L200 gyorsulása elismerésre méltó, hiszen 11,8 másodperc alatt éri el a százat. Ez a dízel erőforrás már nem annyira kerregős, mint a régiek, kulturáltabb és csendesebb, de azért még mindig teherautós. A 8 liter körüli átlagfogyasztás abszolút elfogadható egy ekkora autótól. A Mitsubishi L200 teszt alkalmával ez persze terepen felkúszott 10 liter fölé is.

Jó dolog, hogy a 4×4 hajtás menet közben is kapcsolható, a felező-diffizár kapcsolásához azonban meg kell állni. Az L200 alapból a hátsó tengelyt hajtja a mindennapokban, és egy kis tárcsával lehet átállítani összkerékhajtásra. Sárba-homokba bátran mehetünk a kocsival, ha nem féltjük, hogy bepiszkoljuk. A hátsó differenciálzár ugyan feláras tétel, de ezzel már komoly terepre is elkalandozhatunk.

A nálunk járt Mitsubishi L200 2.4 DI-D Instyle Navi A/T modell már komolyan elszemélyautósodott. Bőrkárpittal, sávelhagyásra figyelmeztető műszerrel, kormányról kapcsolható automataváltóval kábít, de ennek ellenére még mindig ez az egyik legjobb terepes teherszállító pickup a piacon, ami ráadásul még csinos is.

Mitsubishi L200 műszaki adatok
Motor: 2442 cm3
Teljesítmény: 181 LE, 430 Nm
Végsebesség: 177 km/h
Gyorsulás 0-100 km/óra: 11,8 s

Mitsubishi L200 fogyasztás: 7,7 l/100 km
Mitsubishi L200 ár: 7 226 300 Ft

Mitsubishi L200 2.4 DI-D Instyle Navi A/T tesztautó ára: 10 158 099 Ft

Mitsubishi L200 vélemények
Külső: 4
Belső: 4
Ár/érték: 3

Előny/hátrány
+ Kellemes belső, jó design, tágas hátsó üléssor
– Bután működő központi kijelző, erős szélzaj nagy sebességnél