Ha Citroen, akkor három típust azok is meg tudnak említeni, akiket nem érdekelnek az autók. Ez a 2 CV, vagyis a Kacsa, a XX. század autója, az isteni DS, valamint a Citroen Traction Avant, amit a tévésorozat után Maigret felügyelő kocsijaként is szoktak azonosítani.
Ugyanakkor nem a gyáralapító André Citroën személye a legfontosabb a Citroen Traction Avant 1934-es színrelépésével kapcsolatban. A forradalmi szerkezet tervezését egy korszakos műszaki zseni, André Lefebvre irányította, külön csapat foglalkozott a hajtáslánccal, a motorokkal, a futóművel, a karosszéria megoldásaival és mindezeket egy olasz mester, a 2 CV és a későbbi DS megálmodója, Flaminio Bertoni csomagolta be.
A Citroen Traction Avant, amit a tévésorozat után Maigret felügyelő kocsijaként is szoktak azonosítani.
A forma mai is ikonikus, sokan a Citroen Traction Avant 1934 tavaszán bemutatott alakját képzelik maguk elé, ha veterán autóra kell gondolni. Maga az elnevezés egyébként nem hivatalos, még akkor sem, ha a köznyelv mellett a gyár is használja. A Traction Avant franciául az elsőkerék-hajtásra utal, de a típust a különféle adó-besorolású motorok miatt 7 CV, 11 CV és a Six hathengeresnél 15 CV jelzéssel anyakönyvezték.
És miben is volt a Citroen forradalmian korszakalkotó? Biztosan nem a fronthajtás megvalósításában, mert ilyesmit már mások is alkalmaztak előtte, de a franciák voltak az elsők az 1930-as években, akik nagy sorozatban, önhordó (teljes egészében fémből készült) karosszériával jelentkeztek.
A technikai trükkök mellett Lefebvre a biztonságra is kiemelt figyelmet fordított, különféle törésteszteknek, borításoknak vetették alá típust, bizonyítva, hogy az önhordó szerkezet kiállja a próbát. Nem volt ez kis dolog, hiszen akkor még alvázas, a vázszerkezetnél részben fakarosszériás autókat ontottak a gyárak. Mire azonban minden összeállt és a Citroen Traction Avant – illetve hozzá a vadonatúj üzemrész – elkészült, a Citroen gyakorlatilag csődbe ment a túlköltekezés miatt. Ekkor jött a gumióriás Michelin, hogy a süllyesztő helyett felvásárolja a céget.
A technikai trükkök mellett André Lefebvre a biztonságra is kiemelt figyelmet fordított, különféle törésteszteknek, borításoknak vetették alá a Citroen Traction Avant karosszériáját, bizonyítva, hogy az önhordó szerkezet kiállja a próbát.
A típus kínálata szövevényes, sokféle, jellemzően betűvel jelzett generáció került forgalomba. Az alapgépet, a közel 90 ezer példányt megélt 7 CV-t 1934-41 között 7A, 7B, 7C és 7S modellként árulták. A 11 CV jelű Citroen Traction Avant 1934-ben szintén megjelent már, de itt is akad bőven csavar az elnevezésekben.
Ez volt a legnépszerűbb, még a második világháború után, két évvel a DS bemutatását követően is gyártották 1957-ig, összesen 620 ezer példányban. A 7 CV méreteivel futott a 11A Légére, mint spórolós kiadás, nagyobb tengely- és nyomtávval a 11A Normale lett az alapverzió, míg különlegességként ott voltak az extra hosszú, maximum 9 személyes Familiare változatok, amiket Párizsban taxiként is használtak.
A Citroen Traction Avant csúcsmodellje, a 2,9 l-es, 77 LE-s motorral hajtott 15 CV Six viszonylag későn, 1938-ban érkezett, de mire elkészült az 50 ezredik autó, már 1956-ot mutattak a naptárak. Ebből is volt többféle változat G, D és 1954-től a H besorolású. Utóbbi azért különleges, mert a hátsó tengelynél ebben próbálták, tesztelték élesben a DS hidropneumatikus felfüggesztését – innen jött egyébként rövidítésként a H jelzés.
A világ számos pontján összeszerelésre kerülő Citroen Traction Avant-ból készült kupé és kabrió változat, sőt Commercial néven haszonjármű kivitel, de több műhely egyedi karosszériával is ellátta. Charles de Gaulle például többször egy Chapron-féle kabrió-limuzinban mutatkozott, amely annyira modern megjelenésű volt, hogy teljesen feledtetni tudta a Citroen Traction Avant 1934-ben megszületett alapjait. A többi nagy gyártóhoz hasonlóan a Citroen is szerette volna csúcsra járatni a Traction-t, méghozzá 3,8 literes V8-as motorral, ám az elegáns, kétajtós 22 CV sajnos nem lett sorozatgyártmány.
