A GTO – a Ferrari berkein belül Gran Turismo Omologato, azaz homológ túrakocsi – igazi versenyszellemet takar. Az 1960-as évek elején, hosszú és rögös tesztfázisok után született meg a 250 GTO, a legenda, amely manapság a világ legdrágább veteránautóinak egyike. Aktív éveiben mindenkit lenyomtak vele az olaszok a versenypályákon, de az eredmények mellett a formája, a klasszikus orrmotoros gépekre jellemző sziluett is a védjegyévé vált.
A Ferrari soha nem vitte túlzásba a GTO jelzés használatát, a 250-es után legközelebb csak 20 évvel később, az 1984-es 288 kaphatta meg a Gran Turismo Omologato titulust. Ez a típus már a középmotoros 308-asra épült, 2,8 literes, V8-as turbómotorja 400 lóerőt adott le és valójában B-csoportos raliautónak szánták (ahogy a Porsche 959-est is), de mire elkészült, az FIA betiltotta ezt a gyilkosnak tartott géposztályt. A 288 GTO így utcai autó lett és kvázi elődje az 1987-es F40-nek. A Ferrari 599 GTO tehát hivatalosan a harmadik a sorban, amely a mágikus három betűt viselheti, ráadásul Maranellóban visszatértek a klasszikus elrendezéshez, a hosszában beépített orrmotorhoz is.
Az alapot a 2006-ban bemutatott 599 GTB Fiorano szolgáltatta, de a 6,0 literes V12-es 620 helyett 670 lóerőt termel, no és persze teljesen más a körítés, legfőképpen műszakilag, de a látvány sem utolsó a díszcsíkozással, a kettős fényezéssel, a durvább hangú kipufogóval és a 20 colos felnikkel. A Ferrari 599 GTO -ból eleve kevesebb készült, így befektetésnek is kiváló, mert jobban tartja az értékét, és nem városi legenda az sem, hogy a fejlesztésnél felhasználták az 599XX kísérleti modellel szerzett tapasztalatokat.
Most egy konkrét, 2009-es évjáratú, eddig csupán 9 246 mérföldet futott Ferrari 599 GTO-t mutatunk be, melyet a Vorsteiner tuning műhelyében vettek kezelésbe. Az aerodinamikai kiegészítőket, az új gépháztetőt és a módosított első-hátsó lökhárítókat a súlycsökkentés érdekében szénszálas műanyagból készítették.
Nagyon sokat dobnak a Ferrari 599 GTO látványán a 22 colos, Pirelli P Zero abroncsokkal felgumizott Forgiato könnyűfém felnik. Mögöttük alumíniumok az elöl nyolc-, hátul négydugattyús, pirosra festett féknyergek, a féktárcsák anyaga pedig karbon kerámia kompozit, ami sokkal jobban bírja a hőterhelést, és kemény, versenypályás használat során sem mond csődöt.
A karosszéria gyöngyházas, Pearl White színe háromrétegű PPG festék, míg a GTO-ra jellemző Scuderia díszítéseket minőségi autófóliával matricázták. Az utastérben a legfinomabb anyagok randevúznak, a valódi bőrkárpit kiegészítője puha és kellemes tapintású hasított bőr (Alcantara), a fekete betétes, vörössel behúzott ülések pedig a legendás hurkás Daytona-stílusban lettek rendelve. Bár a motor hangja szimfonikus zenének sem utolsó, azért beszereltek egy komplett Bose audio rendszert, prémium hangsugárzókkal, külső erősítővel, mélyládával.
Az Ferrari 599 GTO már gyári állapotában sem volt lusta, de akinek mégis csak tuningolva felel meg, annak soha nem elég az extra lóerőkből. A tizenkét hengeres óriás hengerűrtartalma maradt 6,0 liter, de újraprogramozott vezérléssel, kisebb ellenállású szívórendszerrel, és a BBI-vel közösen fejlesztett kipufogórendszerrel sikerült az eredeti 670-en felül 65 telivért elővarázsolni, így a Vorsteiner GTO tuning 735 lóerőt zúdít a hátsó tengelyre, amelyen elektronikusan vezérelt differenciálzár is dolgozik.
A váltó természetesen kormányról pöccinthető, villámgyors hatfokozatú szerkezet, a kuplungot elektronika kezeli. A pontos menetteljesítmények nem ismertek, de el lehet képzelni a Ferrari 599 GTO tuning változatának dinamikáját, ha a széria 599 GTB is 3,7 másodperc alatt futja nulláról a százat, továbbá 330 km/h felett van a végsebessége.
Mindent elmond az átalakított változat alapmodelljéről, hogy 2006-ban a brit Evo Magazine az Év autójának, a kukacos Top Gear Magazine pedig az Év szuperautójának választotta meg – erre dob rá egy lapáttal a Ferrari 599 GTO változata, és még eggyel, hogy valóban kortalan legyen, a Vorsteiner Tuning…