A kezdeteknél Wilhelm Maybach még a DMG (Daimler Motoren Gesellschaft) technikai igazgatójaként volt ismert, de később, 1909-ben fiával közösen már önálló céget alapított. A Luftfahrzeug Motorenbau néven bejegyzett vállalkozás a hatalmas léghajókat építő Zeppelin vállalatnak dolgozott be, mint motorszállító. Apa és fia 1912-ben döntött a Maybach Motorenbau név felvételéről és egyidejűleg bevezették a dupla M betűs logót is. Autókat azonban még sokáig nem gyártottak, így a Maybach SW megjelenésére is várni kellett még jó ideig.
Az 1935-41 között gyártott, a DSH utódjának tekinthető Maybach SW, autógyártási szempontból a cég aranykorának terméke.
Jellemzően motorfejlesztéssel foglalkoztak, és a jég csak 1919-ben, a W1 tesztautó bemutatásával tört meg. Az első valódi, kereskedelemben is megvásárolható modell pedig még ezután is csak két évvel érkezett a piacra. Az 1935-41 között gyártott, a DSH utódjának tekinthető Maybach SW – autógyártási szempontból – a cég aranykorának terméke, bár tudni kell, hogy a háborúra készülő és erre minden szempontból berendezkedni akaró hitleri Németország erősen korlátozta a lehetőségeket.
Ennek egyik vezérfonala volt az üzemanyag-fogyasztás csökkentése – a benzin vér, mondogatták oly gyakran -, így luxus ide vagy oda, a Maybach is kénytelen volt a korábbinál szerényebb, 3,5-4,2 liter hengerűrtartalmú, kevesebbet fogyasztó, soros hathengeres erőforrásokat tervezni. – Csak viszonyításképpen, a legnagyobb DS Zeppelin modellekben például 7,0 és 8,0 literes V12-esek dolgoztak.
Maga a Maybach SW a német Schwingachswagen szó után kapta az SW sorozatjelölést. Ez egyfajta lengőtengelyes megoldásra utalt, amit a hátsó felfüggesztésnél alkalmaztak. Az alváz szintén különleges, alacsony építésű volt, így a Maybach SW modellek hasmagassága kedvezőbben alakult, mint a konkurenseké – itt megemlíthető többek között a Mercedes-Benz 320, a Horch 830, az Audi 920 és a francia Delahaye 135.
A Maybach SW belső kialakítása minden szempontból megfelelt a kor felsőkategóriás igényeinek a kielégítésére is.
A méretek imponálóak voltak. A tengelytávok a különféle karosszériákkal 3080-3680 mm között, a hosszúságok 4500-5090 mm között alakultak, jellemzően 185 centis szélességgel. Ekkoriban a korszellem szerint a gyári alvázakra még erre specializálódott műhelyek felépítményei kerültek. A Maybach egyik ilyen meghatározó partnere a ravensburgi Spohn Carosseriebau volt – hajdanán a Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő DS8 Zeppelin lemezmunkája is itt készült.
A Maybach SW változatok jellemzően limuzin, kupé és kabrió karosszériákkal hódítottak, és az egyik legtehetségesebb magyar autószobrász, Nagy Géza is dolgozott ilyen alapra. Az 1935-ben bemutatott Maybach SW-35 orrába a számjelzés szerinti egy 3,5 literes gép került – a Hoch Leistung, azaz a nagy teljesítményre utaló HL motorkód pedig nem volt alaptalan, mert 4500/perces fordulaton 140 lóerő mozgatta az 1,8-2,4 tonna saját tömegű autókat. Az erő négyfokozatú válton át jutott a hátsó kerekekre.
Luxus ide vagy oda, a háború szellemében a gyár a Maybach SW-be is kénytelen volt a korábbinál szerényebb hengerűrtartalmú, kevesebbet fogyasztó erőforrásokat tervezni.
Jellemző a fogyasztásra, hogy a nagyobb gépek 100 km-re számítandó 25-35 literes torkosságát 15-18 literre sikerült mérsékelni. Nagyobb problémát okozott, hogy a német vezetés mindenből a hadiiparnak biztosította a legjobb minőséget, a lakosság így benzinből is csak rosszabbat tankolhatott. A gyár ezért 1936-ban bemutatta a nagyobb löketű, 3,8 literes hathengeressel szerelt Maybach SW-38-at, amelynek teljesítménye maradt a 140 lóerő, de jól működött vacakabb benzinnel is.
A kínálat csúcsa, a Maybach SW-42 1939-ben jött 4,2 literes, és változatlanul 140 lóerős erőforrással. A Spohn erre később divatos és korszerű ponton, azaz nem különálló sárvédős karosszériát is készített, de a Maybachot ez sem menthette már meg.
A vállalat a második világháború után új autót már nem gyártott, 1960-ban pedig hivatalosan is felvásárolta a Daimler-Benz AG, önállósága megszűnt. A Daimler AG 2002-ben, az akkori S-osztály alapjain kihozta a Rolls-Royce és a Bentley ellenfelének szánt Maybach 57 és 62 modelleket, de az elfeledett márkanév már nem tündökölt úgy, mint régen – a veszteséges szálat 2010-ben el is vágta a Mercedes, azóta a Maybach név az S-osztály legelegánsabb csúcsmodelljeit jelöli.
