Janicsák István ma sem ül a babérjain. Éppen egy új albumon, élete első szólólemezének elkészítésén munkálkodik Szűcs Norbert zenész-zeneszerzővel, és dolgozik a Filmnovellák és miegymás című kötetén.

– Mikor szereztél jogosítványt?
– 21 évesen motorral együtt. Ez az utóbbi volt az alapvető cél, mert motorozni nagyon szerettem. Először egy Danuvia-t vettem, aztán pedig egy 250-es MZ-t. Volt egy-két veszélyes produkcióm, mert néha felültem crossmotorra is. Aztán amikor megszületett Viktor fiam, akkor a kétszemélyes motor már nem volt megfelelő, de addig még a nagymamámat is azzal vittem a temetőbe.

– Mi volt az első autód?
– Egy nagy Polski, ami a Ladához hasonlított, és örömmel használtam. Gyakran felforrt a vize, de azt hordtam magammal, ahogy az olajat is. Később Trabantra cseréltem, amit kombinált fogóval és dróttal is meg tudtam javítani, sőt még gyűrűt is tudtam cserélni a dugattyúkon. Ezt adtam el, amikor a Z’Zi Labor zenekarral életünk első fellépésén a Petőfi Csarnokban akartunk játszani, de mivel ismeretlenek voltunk, csak úgy kaptuk meg, ha bérbe vesszük. Kockázatos volt, de megtelt. Ez január 22-én volt, de abban az évben már szárnyaltunk. Egy évvel később már volt egy olasz Fiat Sport Coupe-m, aztán egy nekem csodának számító Skoda, még egy évvel később pedig már Franciaországból hozattam egy Renault 11-t.

– Sok autód volt?
– Szerintem bőven tíz fölött. Fiatalabb éveimben volt több. Olcsón kerestem jó és megbízható autókat. Volt egy Ladám, amit totálkárosra törtünk. Debrecenben, nagy mínuszokban, tükörjégen a vasúti átjáróban megcsúsztunk és elvittük a fénysorompót. Úgy landoltunk, hogy a kocsi hátulja rálógott a sínre miközben jött vonat. Kipattantunk, és Berkes Charlie-val éppen letoltuk, mire odaért a szerelvény. Mikuláskor történt. Nem tört semmink. Álltunk, majd a Berkes halkan megszólalt.
–Tudod, mit hozott a Mikulás a csizmámba?
–Mit?
– A lábamat, mondta.
Aztán ki tudja miért, italozni kezdtünk.
Mindig egy fokkal jobb és fiatalabb autót kerestem. Tizenöt évessel kezdtem, de akkoriban abban is jól éreztem magam. Tíz évvel ezelőtt vettem először új autót, egy Hyundai Santa Fe-t. Még ma is azzal járok, mert szeretem.

– Mi a fontos az autódban?
– Fontos, hogy jól gyorsuljon, de mivel fellépésre négy asszonnyal járok, első a biztonság. Ez nem csak légzsákokat jelent, hanem biztonságos megállást is jó fékkel, jó gumikkal. Mivel fiatal koromban volt két gerincműtétem, fontos az is, hogy háromórányi vezetés után se elgémberedett testtel szálljak ki belőle.  Jó hangtechnikát vásároltam, és videót is tudunk nézni, ha várakozni kell valahol.

– Hogyan vezetsz?
– Néha sikkantanak az asszonyok, de úgy tapasztalom, szívesen visszaülnek mellém az utasaim. Dinamikus vagyok, de nem száguldozok, és nem bírom a másokat veszélyeztetőket. Nekem a vezetés nem drog. Lehetőség a mobilis életre. Felkészültem arra is, hogy az úton nem csak jó vezetők közlekednek. Figyelek.

– Büntettek már?
– Ennyi kilométer után ez szinte elkerülhetetlen, de volt egy, amelyet nem fizettem ki. Zuglóban is feltettek egy kamerarendszert, és éjjel kettőkor lefordultam balra ott, ahol addig nem volt tiltó tábla. Ötvenezres büntetés jött ki, de éppen akkor láttam a főpolgármestert nyilatkozni, hogy ilyen felvétel alapján ne fizessünk. Megfogadtam a tanácsát. Ezt az egyet úsztam meg.

– Ha megállít a rendőr, mi történik?
– Változó. Az idősebbek közül volt, aki azt mondta, hogy művész úr máskor ne csináljon ilyet. Van fiatalabb is, aki megismer, de úgy tesz mintha mégsem. Amikor mondom, hogy fellépésről jövök, és ilyenkor soha nem iszom, csak röhög, és azért is megfújat egy szondát. De még előtte megjegyzi, nehogy azt higgye, hogy egy autogrammal megússza.

– Mi volt a legnagyobb sebességed?
– Kétszáztíz egy megbütykölt Moto Guzzi versenymotorral. Félelmetes volt, de akkoriban élveztem. Autóval manapság már sokkal óvatosabb vagyok. A tempomatot nem állítom százharminc fölé, és nem hozom rá a frászt másokra.

– Mikben ültél?
– Amikor nagyon ment a zenekar a 460 ezer eladással, sok dolgot kipróbálhattam és ültem Mogyoródon versenyautóban is, de a legjobb élményem egy Aston Martin volt az eleganciája miatt. Ha két autót tarthatnék, lenne egy nyáron pár hónapig használható kabrióm, és egy elegáns, de nem hivalkodó SUV-m. De mindig csak olyan autó, amit tudok szeretni.