Az Orient Expressz sorsa úgy alakult és változott, ahogy Európa történelme. Nemcsak csak egy vonat volt, hanem egy legenda. A múlt idő sajnos szükséges, hiszen 2009-ben pálcát törtek felette, és megszűnt állandó menetrend szerint utasokat szállítani, azóta nosztalgiavonatként közlekedik. Sajnos többé már nem teljes az Orient Express eredeti útvonala sem, nem járhatja be több mint háromezer kilométeres, Párizsból Isztambulba vezető útját.
Az Orient Express ma már csak nosztalgiavonatként van forgalomban, de még mindig jól tükrözi az egykori fényűző kialakítást.
Georges Nagelmackers nagy álmodozó volt. Amikor még javában tartott Európában a vasúthálózat kiépítése, ő már egy Európát Ázsiával összekötő vasút létrehozását tervezte. 1869-ben már elkészült az Amerikai kontinenst átszelő vasútvonal, de hogy ezt Európában a különféle politikai érdekeltségű országokon átvezetve is meglehessen tenni, no, ebben talán ő hitt csak egyedül.
Nagelmackers éveket töltött Amerikában, ahol tanulmányozta a Pullman kocsikat. A szükséges információk beszerzése után visszatért hazájába, Belgiumba, ahol II. Lipótot is az ügy mellé állította, aki nevét adta a projekthez. Rengeteg tárgyalás, nézeteltérés és nemzetközi csatározás után az engedélyeket megszerezve Nagelmackers maga indult európai körútra, hogy megtalálja a legjobb utat Párizs és Konstantinápoly, a mai Isztambul között. Több próbautat is megtettek, mire 1883 őszére kialakult az Orient Express útvonala, és sor kerülhetett az első hivatalos útjára, amire elsősorban válogatott méltóságok kaptak meghívást.
Már az elegáns királykék – csak 1. osztályú – kocsik látványa is lenyűgözte a közönséget. A poggyászkocsik között két hálókocsi, a szalon és az étkezőkocsi kapott helyet. Mindegyik hálókocsiban húsz utasnak volt hely, akik bőrhatású luxusülésekben foglalhattak helyet, amiket mahagóni válaszfalak szeparáltak el egymástól. Ezeket az üléseket éjszakára selyemlepedős ágyakká alakították át.
A férfi utasok legnagyobb örömére az Orient Expresszen az európai vasúttörténetben először tudtak úgy borotválkozni a kocsiban, hogy közben nem kaszabolták szét magukat. A hálókocsinál azonban még sokkal pompásabb látványt nyújtott a barokk berendezésű, gázégős csillárokkal díszített étkező, amiben olyan ízvilágú menüt szolgáltak fel és olyan bort kínáltak hozzá, amilyen országon éppen áthaladt az Orient Express útvonala.
A hálókocsi az Orient Express utazás során gyakorlatilag szállodai kényelmet nyújtott minden utasának.
Az első út sikeres volt, a vonat nem rázott, nem zötyögött, az asztalok úgy álltak még nagyobb sebességénél is, mintha csak egy belvárosi étteremben lennének. Természetesen az Orient Expressz menetrend szerint érkezett a vasútállomásokra és Várnába, majd az utasoknak itt gőzhajóra kellett átszállniuk, amin aztán megérkeztek a végállomásra, Konstantinápolyba. A luxus vonat, mint guruló luxusszálloda jól vizsgázott.
A próbaút sikerén felbuzdulva az Expressz hamar forgalomba állították, hogy az utasok jó pénzért élvezhessék a fényűzés ezen új fajtáját. Az Orient Expressz jegyárak nem voltak bárki számára elérhetők, hiszen kizárólag első osztályú jegyet lehetett váltani, ami ellátással együtt 548 aranyfrankba került. Az emberek már ekkor sem a távolság leküzdéséért választották, hanem hogy az Orient Expressz utazás alatt a több napig tartó számtalan kalandot átélhessék.
A kezdeti években a Párizs-Strasbourg-Stuttgart-München-Bécs-Pozsony-Budapest-Szeged-Temesvár-Orosova-Bukarest-Ruszcsuk-Várna útvonalon közlekedett, mely út során több kényelmetlenséggel kellett szembenéznie az utasoknak. A legnagyobb gond azonban az volt, hogy Várnából csak hajóval lehetett eljutni Konstantinápolyba. Nagelmackers így új vonalat keresett, és ettől kezdve az Orient Express Budapest érintésénél délnek fordult, ami aztán Szerbián és Bosznián keresztül haladt egyenesen Törökország észak-keleti csücskébe, Konstantinápolyba.
Az Orient Expressz útvonala Budapest érintésénél vált ketté Belgrád és Bukarest felé.
Az Orient Expressz útvonala a magyar fővárosban kettévált Belgrád és Bukarest felé, így összesen 1048 km hosszan közlekedett nálunk. A századfordulós boldog békeidők kora a vasútnak is kedvezett, az Orient is ekkor élte fénykorát. Európa elöljárói is szívesen utaztak az expresszel, bár rendszerint különleges kérésekkel álltak elő.
A vasútbarát Ferdinánd bolgár fejedelem például többször is ragaszkodott hozzá hogy a bolgár szakaszon vezethesse az Orient Expressz mozdonyát, a többi uralkodó azonban megelégedett azzal, ha külön hálókocsit, esetleg szalont kapcsoltak részükre a vonathoz.
A fényűző expressz utasai sokszor váltak rablótámadások áldozatául. Az is előfordult, hogy a vonatot kisiklatták, utasait elrabolták, és csak váltságdíj fejében engedték őket szabadon. A természet erői is sok problémát okoztak. Hóakadályok, árvizek és földcsuszamlások hoztak létre akadályokat az Orient Expressz útvonala mentén. Ilyenkor az utasok akár több napig is a mozdulatlan vonatban ragadtak. Valószínűleg egy ilyen eset ragadhatta meg a híres krimi írónő, Agatha Christie fantáziáját is, aki Gyilkosság az Orient Expresszen című regénye megírásával, és Hercule Poirot személyével még nagyobb nimbuszt kreált számára.
Persze a technika ördöge sem kímélte a királykék luxusvonatot és az emberi figyelmetlenség is oka volt több balesetnek. 1901-ben például az expressz mozdonya túlfutott a frankfurti pályaudvar ütközőbakján és ledöntve az épület falát a vasúti étteremben állt meg a vendégek legnagyobb megdöbbenésére, de ütközések és kisiklások szintén végigkísérték az expressz történetét. 1914-ben aztán kitört az I. világháború, ami változást hozott a híres vonat életében is. Az európai nemzetek egymásnak esésével és a véres korszakkal elkezdett leáldozni az Orient Expressz csillaga, és a következő évtizedek alatt fokozatosan elvesztette luxusvonat jellegét.
