– Mikor szereztél jogosítványt?
– 1997-ben, a legkorábban, miután betöltöttem a tizennyolcat. Családi szokás volt, hogy a tanulás után minden papírt, minél korábban megszerezzünk. Viszont utána kilenc évig nem vezettem. Akkor felköltöztem Budapestre és kaptam egy szponzori Smart-ot. Nem ismertem a várost és vezetni sem tudtam már, ráadásul soha nem próbáltam előtte automataváltós kocsit. Eleinte óriási butaságokat csináltam. Annyira féltem, hogy még sávot váltani sem mertem, mindig ugyanabban haladtam. Nem tudtam oldalra nézni, és ez igazán nagyon izgalmassá tette a dolgot. Mivel GPS akkor még nem volt, éjszakánként beült mellém valaki, - általában a nagynéném -, és körbe-körbe jártuk Budapestet, hogy nagyjából meg tanuljak tájékozódni.
– Mikor cseréltél?
– Körülbelül egy év múlva. Mivel edzésekre jártam és dolgoztam is mellette este tízig, óriási távolságokat kellett megtennem, így aztán azonnal vennem kellett egy autót. Akkoriban Magyarországon csak két kiskategóriás automata autó volt, én egy Toyota Yarisba ültem át. Onnantól kezdve nem is próbálkoztam másmilyen gépkocsival, automatán kívül mást nem is tudnék már vezetni, hacsak nem iratkoznék be újra egy tanfolyamra. Sajnos, annak akkor nagyon hamar szétment a váltója, és hiába cserélték ki garanciálisan az egész panelt, onnan kezdve egy megbízhatóbb autót kezdtem keresni.
Annak ellenére, hogy tudom, hogy egy vadiúj autó miután kijövök a szalonból már jóval kevesebbet ér, mégis mindig újat vásárolok. Félek, hogy egy használt autó bárhol könnyebben leállhat, ami még akkor is gond, ha mindig van assistance szolgáltatásos szerződésem is. – Így hát következőnek kinéztem egy nagyon szép autót, egy megbízhatóbb DSG váltós Fiat 500-t, de amint kihoztam, kiderült, hogy nem az a váltó van benne, amit szerettem volna. Ráadásul nem egyszer előfordult, hogy beraktam hátramenetbe a váltót és mégis elindult előre. Életveszélyes helyzetekbe kerültem azzal, hogy nem tudtam visszatolatni.
Miután többször is visszavittem, egyszer az asztalra csaptam és azt mondtam, ennek itt a vége, ha nem történik valami megoldás, akkor botrányt csinálok. Akkor a Fiat 500 helyett kaptam egy kicsivel drágább Seat Ibiza-t. Ezzel, a ma már hatéves autóval járok most is. Kezdenek előjönni a kopási hibák, amiket nem javíttatni akarok, hanem inkább idővel új kocsira váltani. Kutyás versenyekre járok Makedóniába, Szerbiába, Kijevbe, amik nagy távolságok, és tartok tőle, hogy egyszer valahol elromlik, ahol semmit nem tudok csinálni. Ha cserélek, az megint automata lesz, és a kutyáim miatt valamivel nagyobb.
– Megnézik, hogy miből szállsz ki?
– Tudom, hogy igen, de nem érdekel. Nekem ez munkaeszköz. Amikor összetört az autóm, az mindig más hibájából történt, ezért túl drága autót nem vennék.
– Rend van az autódban?
– A lakásban tisztaságmániás vagyok, de a kocsiban nem érdekel, ha az mondjuk kutyaszőrös. A megbízhatóság a fontos.
Miló Viki kung-fu és profi ökölvívó világbajnok napjainkban elsősorban boksz- és személyi edzőként dolgozik.
– Hogyan vezetsz?
– Egyedül a parkolással, a hátrafelé beállással vannak még gondjaim, ezért tolatóradarra nagy szükségem lenne. Betartom a szabályokat, mindig be vagyok kötve, és a telefont is csak pirosnál nyomkodom. A kora hajnali órákban szoktam elindulni, ha kiállításra tartok, hogy időben célba érjek, de gyakran előfordul, hogy a határátkelés nagyon elhúzódik. Ilyenkor hajlamosabb vagyok jobban odalépni. Gyakran megyek alvás nélkül ezer kilométereket is biztonságosan, például mondjuk egy Budapest – Kijev távolságot. Ilyenben volt már olyan 22 órás vezetésem is, amikor leesett a hó. Egy büntetésem volt eddig, amikor egy parkolóba rossz irányból hajtottam be. Kaptam három hibapontot és mellé egy hatvanezer forintos bírságot.
– Úsztál már meg büntetést?
– Igen. Kétnapos versenyen voltam és Lendván bemértek a rendőrök. 50 helyett 73-mal mentem. 250 euróra akartak megbüntetni. Mondtam, hogy nincs annyi pénzem, még kártyáról sem tudok ennyit kifizetni. Elsírtam magam és elengedtek.
– Hogyan viseled a szabálytalankodókat?
– Sehogy. Kivagyok a bénázóktól és a hirtelen elém vágóktól. Olyankor mutogatok és nem éppen nőiesen beszélek. Ha bocsánatot kérnek, akkor persze intek, hogy tudomásul vettem, mert tévedni mindenki szokott.
– Mi volt a legnagyobb sebesség, amivel mentél?
– 160, de amióta durrdefektet kaptam és lerepült a kerekem, erről teljesen leszoktam. Úgy érzem ez egy intő jel volt számomra.
– Mit vennél, ha sok pénzed lenne?
– Egy dzsip jellegű autót, amilyen például a Toyota RAV4 is.
