Annak ellenére sem volt pozitív a Ford Edsel Citation fogadtatása, hogy a különleges külső mellett, több technikai újdonságot és pompás utasteret kínált leendő tulajdonosainak. Ormótlan, furcsa szerzetnek tartották, ezért a vásárlók inkább a hasonló kategóriájú Oldsmobile mellett döntöttek, persze a Ford nem kis bánatára. A rút kiskacsa azonban mára szép hattyúvá alakult át, legalábbis a veterán autós társadalom szemében.
A nagy reklám ellenére is úgy gondolták a vásárlók, hogy az Edsel Citation csupán egy jól felszerelt Ford, egy különleges hűtőráccsal feldobva.
Az Edsel Citation 1958-ban a felső középosztály személygépkocsija volt, amit a Ford Motor cég Michigan-ben 1957-ben Edsel márkanév alatt kezdett gyártani. Az autót a drága Ford és a kedvezőbb árfekvésű Mercury közötti félmegoldásnak szánta. Már az Edsel Citation tervezése is súlyos pénzeket emésztett fel, de a bevezetés reklámkampányára és talán az egy kicsit el is túlzott hírverésre szintén hatalmas összeget költöttek.
Aztán 1957. szeptember 7-én jött az E-day, amikor is egy nagyszabású show műsor keretében rántották le a leplet az újdonságról, melyre akkor 2,5 millió amerikai volt kíváncsi. A hatalmas felhajtásnak köszönhetően azt gondolták az emberek, hogy valami igazán ütős újdonságot dobnak a piacra, ezért nagy volt a csalódás, amikor meglátták az autót és rájöttek, hogy az Edselek csupán pazarul felszerelt Fordok, más hűtőráccsal.
Ez persze csak a látszat volt, az Edsel Citation rengeteg jövőbe mutató fejlesztést hozott magával. Ilyen volt többek között a gombnyomásra nyíló motorháztető vagy a váltó, ami parkoló módban maradt mindaddig, amíg a gyújtáskulcsot el nem fordították, de már akkor alapfelszereltségként kínálta a biztonsági övet és a hátsó ajtón lévő biztonsági gyermekzárat.
A Ford Edsel Citation magán hordozta az ötvenes évek amerikai autóinak minden jellegzetes tulajdonságát.
Az első megdöbbenést követően sem lett jobb a típus megítélése, nem igazán szerepelt jól a piaci eladásokban, az Edsel Ford ormótlan termete és furcsa hűtőmaszkja sokakban nemtetszést keltett. Az autó furaságát talán az okozta, hogy a megszokotthoz képest minden kicsit máshol volt rajta, igazán talán még a tervezői sem tudták eldönteni, hogy mit akartak üzenni vele.
A gyár az Edsel Citation 1958-as árképzésénél is melléfogott, hiszen a Ford legdrágább és a Mercury olcsóbb modelljeinek sikerült egy házon belüli konkurenciát teremteni. Persze mindezektől függetlenül lehetett volna még esélye a sikerre, ha nem a gazdasági visszaesés közepén jelent volna meg, amikor az emberek egyébként is elfordultak a nagyobb méretű, benzinfaló autóktól.
A Citation pedig az Edsel modellek luxus gépjárműve volt. A belső rész pazar kialakítása mellett a kocsinak néhány nemesacélrésze és aranyszínű betétje is volt a hátsó sárhányóján. A betéteket az autó, illetve a tetőrész színében, vagy egy harmadik színben lakkozták. A 3150 mm-es tengelytávú autót V8-as, 6719 cm3 hengerűrtartalmú, 350 lóerős motorral szerelték.
Az Edsel életútja során hét modellel jelent meg, ezek voltak a Bermuda, a Citation, az Edsel Corsair, a Pacer, a Ranger, a Roundup, és a Villager. A Citation, Corsair, Pacer és Ranger kupé, kabrió és limuzin, a Roundup kétajtós, a Bermuda és Villager típusok pedig négyajtós kombi modellek voltak. A Ford az Edsel Citation 1958-as gyártásával, egyébként hamar le is állt, és 1959-re már csak a Corsair, Ranger és a Villager modelleket újította meg. Ezek már jóval visszafogottabbak lettek, bár a jellegzetes függőleges hűtőmaszkjuk megmaradt. A változtatások ellenére az Edsel Ford továbbra sem tudott a piacokon megkapaszkodni, mígnem a cégvezetés a tetemes veszteséget termelő projektet 1960-ban végleg leállította.
