Kiss Róbert Richárd ebben a kötetében arról ír, hogyan vélekednek rólunk Németországban, Amerikában, Oroszországban és más helyeken. A könyvben persze vannak sztereotípiák, de kutatások, érdekességek, a nálunk dolgozók furcsa történetei éppen úgy megjelennek. A szerző természetesen a mai napig rengeteget foglalkozik utazással, turizmussal, járja a világot, hiszen elsősorban ez a munkája.

– Mikor szerezted meg a jogosítványodat?
– 1988-ban. Tizenhét évesen a vizsgát már letettem, a legkorábban, amikor lehetett. Nagyon vágytam már rá. 1978-ban apám vett egy Zsigulit, és utána nyáron azonnal mentünk ki Svájcba a nagybátyámhoz. Ez óriási élmény volt. Meglepődtem, hogy ott halmokban áll a pulton banán, és nem kell érte sorban állni. Rájöttem, ahhoz, hogy a világot felfedezhessem, kell az autó.

– Mikor lett sajátod?
– Amikor feljöttem Budapestre és elkezdtem dolgozni a Magyar Rádióban, sikerült a fizetésemből venni egy hatéves 626-os Mazdát, ami akkor maga volt a csoda. Gyakorlatilag előbb volt kocsim, mint lakásom. Előtte persze vezettem a Rádió céges autóit, Volgát, Nissan-t, Polski Fiat-ot, sőt, egyszer még egy bérelt Volvo-hoz is hozzájutottam.

– Milyen autóid voltak még?
– Rengeteg féle. Kétszemélyes Toyota MR 2, négykerék-meghajtású Toyota Celica, Opel Record, Opel Corsa, Opel Kadett, Mazda 121, Wankel motoros Mazda RX-8, ami kétszer lett motorhibás. Egyszer Genova-ban, ahonnan trailer hozta haza, másodszor pedig Csornán állt le. Akkor eladtam egy szerelőnek. De vezettem BMW-t és Mercedes-t is. Egyébként tőlem három autómat loptak el: apám Zsiguliját, egy Mazda 121-t, és egy Audit is. Egyik sem került elő.

<

– Miért cseréltél ennyiszer autót?
– Amiért telefont is cserélünk. Jön egy újabb, egy jobb. Mindegyikben volt, amit nem szerettem. Nem lehetett rendesen belepakolni, kicsi volt a tankja, rengeteget fogyasztott és így tovább. Mindig a használat közben derült ki, hogy nem azt tudja, ami a prospektusban van. Csak az 1997-es Toyota Celica-t tartottam meg.

– Mi a fontos az autóban?
– Amikor megkérdezték, hogy milyen céges autót vezetnék szívesen, négykerék-meghajtású Audi-t mondtam. Azzal lehet menni hegyen-völgyön, télen, hóban. Jártam úgy, hogy egy hátsókerék-meghajtású télen táncolt az úton.

– Hogyan vezetsz?
– Egy barátommal elindultunk a Borok útja Rally-n. Egyszer hatodik helyezést értünk el, egyszer megnyertük. Nem száguldozok a német autópályákon 260-nal, és büntetést is csak elfelejtett parkolójegy miatt kaptam. Lakott településen kimondottan óvatos vagyok. Soha nem okoztam másnak balesetet, legfeljebb a saját autómat karcoltam meg. Ha pedig megkérdezik tőlem, hogy mi a legszörnyűbb dolog egy autóval, arra azt szoktam mondani, hogy amikor veszel egy új autót és először megkarcolod.

– Sokat jársz külföldre?
– Igen. Székelyudvarhelyre, Pozsonyba szinte hetente, de minden évben elmegyek például Olaszországba. Felveszem a megnyugtató, egyenletes tempót és hat-hét órai vezetés sem okoz gondot. Volt, hogy Erdélyből hazafelé átadtam a vezetést egy barátomnak, de húsz perc múlva visszavettem, mert láttam, hogy el fog aludni. Vezettem már egyfolytában Budapesttől Genovába, az olasz csizma sarkára Porto Cesareo-ba, és Párizsba is.

– Mi volt a legnagyobb sebesség, amit kipróbáltál?
– Versenypályán Stuttgartban egy speciális autóval 255 km/h. 190 körüli sebességet még meg sem érezni, de 220 felett már összefolynak a dolgok, és nem érzed, hogy ura vagy a helyzetnek.

– Sokat jársz külföldön. Olyankor bérelsz autót?
– Természetesen. Gond nélkül vezetek jobb kormányos kocsikat. Thaiföld vagy Ausztrália sem gond. Szeretek vezetni Németországban, mert ott lendületesen lehet hajtani. Romániában belemennek kritikus helyzetekbe, agresszívebben vezetnek, de toleránsabbak, mint Magyarországon. Nálunk, ha valaki előz, akkor azt rögtön meg akarják büntetni, rávillantanak, nyomnak egy nagyobb gázt. Az USA-ban vezettem Ford Mustang-ot, nagy Chevrolet-t, Cadillac-et, Pontiac-ot, Lincoln-t. Többször átkeltem az Államokon. Amikor Washingtonban leparkoltam egy vegas-i rendszámmal, jöttek a titkosrendőrök, hogy ez mi? Ami ott nagyon szokatlan volt, az a hosszú egyenes utakon a viszonylag lassú sebesség, amit egyébként nagyon komolyan is vesznek.

– Mi volt a legjobb autó, amit vezethettél?
– A leggyorsabb a stuttgarti Porsche, de olyat nem vennék. A legjobb az Audi S7.

– Mit vennél, ha nagyon sok pénzed lenne? 
– Egy új Ferrari-t vagy Bugatti-t szórakozásra, és hétköznapra Audi-t.