A szépség megítélése persze szubjektív, ugyanakkor a Peugeot 504 cabrio vagy éppen coupé változatainak az oldtimer kedvelők körében fennálló töretlen népszerűsége elég nyomos érv eme tisztség mellett. Hivatalosan a Peugeot 504 1968 és 1983 közötti gyártási időszakában mindössze egyetlen generációt élt meg, a folyamatos modernizálások és fejlesztések azonban mégis színessé tették 15 éves történetét.
A Peugeot 504 cabrio zárva is elegáns tetővonala sok szívet meghódított a hetvenes években.
Az 504-es 1968. szeptember 12-én debütált a Párizsi Autószalonon. Az itt bemutatott négyajtós, napfénytetős szedán kivitelt kezdetben tágas családi autónak tervezték, amihez tökéletesen megfelelt a 103 lóerős 1.8-as négyhengeres benzinmotor, illetve az alapból négysebességes kézi váltó. Az autó gyorsan a vásárlók kedvelt célpontjává vált, de meglepetésre nem csak a középosztálybeliek, hanem a jómódú polgárok körében is.
Az oroszlános márka vezetői érthető módon így nem sokat vártak és a továbbfejlesztés mellett döntöttek, hogy aztán 1969-ben az olasz formatervező Pininfarina-val együttműködve megalkothassák a Peugeot 504 cabrio és coupé változatait. A szedán kezdeti, inkább robosztus vonalit kecses, légies idomok váltották fel. A lapos, osztott fényszórók, vagy éppen Peugeot 504 cabrio zárva is elegáns tetővonala, igazi életmód autóvá tették a két kivitelt.
Könnyed kiállását nagyban segítette a lerövidített tengelytáv amely 274-ről 255 cm-re, illetve a karosszériahossz, ami 447-ről 436 cm-re változott. A sportos vonalak kialakításának érdekében a mérnökök ugyan szűkítették a hátsó utasteret, de négy ember számára még így is elegendő hely maradt a kétajtós modellekben.
Az új stílushoz természetesen újraalkották a műszerfalat, illetve sportos kormánykeret valamint bőr váltószoknyát kapott. Technikában szintén komoly megoldásokkal vértezték fel az immáron sportmodellé avanzsált Peugeot 504 cabrio és coupé változatokat.
A coupé Peugeot 504-es sikere semmivel sem maradt a cabrio alatt, olyannyira nem, hogy volt időszak, mikor drágábban lehetett kigurulni velük a szalonból.
Az első futómű az akkoriban igen fejlettnek és színvonalasnak számító MacPherson rendszerű hátul csatolt lengőkaros volt, mindkét tengelyen kanyarstabilizátorral. De modern kialakítás volt a fogasléces kormánymű, valamint a négy tárcsafék egyaránt. Mindez persze olyannyira kihatott a Peugeot 504 eladási árára, hogy a coupé például a 70-es évek legdrágább oroszlános modelljévé vált, bár furcsa módon a szintén dráguló Peugeot 504 cabrio ára valahogy mindig alatta maradt.
A két sportkivitel sikerét jól mutatja, hogy az emelkedő árak nemcsak hogy nem vetették vissza az eladásokat, hanem csakhamar a leggazdagabbak körében is kedvenc játékszernek számított. – Hogy egy igazán exkluzív példát említsünk, Enzo Ferrari csaknem három évig járt 504-essel.
Miközben az új dizájn diadalútját járta, a hajtásláncok nem változtak egészen 1970 végéig, amikor is egy új és már kétliteres benzinest kapott maga alá, illetve 1974 lett az éve egy már komolyabb és átfogóbb modellfrissítésnek. A kor divatjának megfelelő új lámpák érkeztek, belül faborítású műszerek, és itt lépett be a modellcsaládba a 2.7 literes, duplakarburátoros V6-os is 138 lóerővel.
Igaz, az 504-eseket sose szánták sportautóknak, de a mérnökök az új motorban láttak még bőven annyi potenciált, hogy nekifussanak a feladatnak. Olyannyira igazuk lett, hogy a hetvenes években az autóversenyekre továbbfejlesztett először 170, majd 225 és 250 lóerős változatok az európai és afrikai tereprali futamok koronázatlan királyai lettek. Az utcai Peugeot 504 cabrio és coupe gyártásával végül 1983-ban álltak le, de a mai napig nagy becsnek örvend minden jó állapotban fennmaradt Peugeot 504 oldtimer.
