A japánokat nehéz megérteni. Nem csak a kultúrájuk különleges, de teljesen más a mentalitás is, mint például nálunk, Európában. A fegyelmezettség kissé robotszerű és a szorgalom magas fokú, a városokban speciális, méretben és motorizáltságban korlátozott kei carokat látni, minden szervezetten, szabályos keretek között – és olajozottan – működik. Pedig a japánok nagyon is tudnak élni, és amikor szabadjára engedhetik a fantáziájukat, akkor többek között olyan őrületek születnek, mint a Bosozoku, az autók átalakításának ama formája, amit nehéz szavakba önteni.
A tuning berkeiben kevésbé járatosak számára a Liberty Walk angol elnevezése akár megtévesztő is lehet, pedig egy ízig-vérig japán céget takar. A főnök, Wataru Kato nem csak autóbolond, de bevallottan exhibicionista is, ezért számára nagyon fontos, hogy különleges, feltűnő gépeket építsen. Az évek alatt megpróbált kialakítani egy rá jellemző stílust, melynek központi eleme a wide body, azaz a szélesebbre vett karosszéria.
Wataru Kato és a Liberty Walk 2008-as első próbálkozása rögtön egy Lamborghini Murciélago volt, amivel végigturnézta Japánt és az Államokat, majd a sort Chrysler 300C-vel, Toyota Priusszal, Ferrari 458 Italiával, Nissan GT-R-rel és újabb Lamborghinikkel folytatta. Igazából teljesen mindegy, milyen autóról van szó, akinek bejön Kato stílusa és van pénze, a Liberty Walk tuning műhelye elvégzi az átalakítást.
Szintén ezt a mindenevő szemléletet tükrözi napjaink egyik legfelkapottabb amerikai autómárkájának átépítése, a Liberty Walk-féle Dodge Challenger is. A retróláz szülte gépből egymás után jöttek a félelmetes gyári kiadások, a Hellcat, az SRT Demon vagy éppen a Dodge Super Charger Hellephant motorral megáldott kiadása pedig eleve úgy érkezett, mint legális, rendszámozható gyorsulási versenyautó. Persze, vannak olcsóbb, egyszerűbb Challengerek is, ám jó hír, a japánoknak egyre megy, hogy a tulajdonos melyik változattal kopogtat náluk, a Liberty Walk tuning nem kivitelfüggő.
A szabászat az első lökhárítóval kezdődik, ennek aljára kiegészítő elemet csavaroznak fel, és ezzel az autó gyakorlatilag el is veszíti azt a tulajdonságát, hogy hétköznap problémamentesen használható legyen. A szplitter ugyanis nagyon mélyen szánt, így aki közlekedne a kocsival, nem pedig csak tréleren hurcolná kiállításokra, annak ajánlott az emelhető felfüggesztés, különben az első fekvőrendőrnél vége az útnak. Ezt követően a csomagtér fedelére szolid szárnyat illesztenek amolyan kacsafarok stílusban, mint a Mustangokon is látható, és itt gyakorlatilag le is zárul az első felvonás.
A második a kerékjáratok szélesítésével indul, az ívekre arasznyi toldatok kerülnek, amiket viszont Wataru Kato nem szeret lefesteni, hagy lássa mindenki, milyen durva a beavatkozás. No persze a pénz beszél, és ha a megrendelő kéri, akkor az autó színére, vagy akár egyedi árnyalatra is lefújják az elemeket.
Az ideális felni mérete a Dodge Challenger tuning esetében 20 colos, a demo autó is így készült, és ebből rengeteg mintát kínál a Liberty Walk, festett, polírozott, krómozott felületekkel. De a legnagyobb dobás mégis a szintszabályozós Airride felfüggesztés, amivel szó szerint porig ültethető a Challenger, és igazából ettől lesz igazi showcar, amint az extrém dőlésű kerekekkel lapul a földön.
A tuning nem olcsó hobbi, és a japánok sem szégyenlősek, amikor kiállítják a számlát. Szerencsére a folyamat többlépcsős, így apránként is el lehet jutni a demo autó szintjére. Első körben kb. 1.7 millió forintnak megfelelő összeget vesz ki a pénztárcából a karosszériás munka, de ekkor a kerékívek még nyers, fekete színben kerülnek fel a sárvédőkre. A felnikért kb. 300 ezret kér a Liberty Walk, ami a négy gurigáért nem is túl sok, ellenben az Airride felfüggesztés már mintegy 2.2 millió forintot kóstál, így a szinte mindig adódó plusz apróságokkal a végösszeg valahol ötmillió körül kalkulálható.