A BMW M2 voltaképpen nem más, mint a korábbi, 340 lóerős 1 M Coupe szellemi örököse, az eltérő jelzést mindössze a BMW időközben végrehajtott számozási rendjének átalakítása indokolta.
A hajdani 1-es Coupe és Cabrio lett a 2-es sorozat. A BMW M2 az E30-as M3-mal lerakott alapra épül, azaz kicsi, könnyű, erős és nagyon gyors. A 3,0 literes, soros hathengeres turbómotorból 370 lóerőt és 465, rövid túltöltéssel 500 Nm nyomatékot hoztak ki, a váltó hatfokozatú kézi vagy opciósan 4,5 helyett 4,3 másodperces 0-100-as gyorsulást adó hétfokozatú, duplakuplungos robotizált.
Summa summarum, a BMW AC Schnitzer módra optikailag is alaposan megdolgozott változata igazán életre és pályára való szerkezet. A tuning cég azonban azt is megmutatta, hogy közhelyekben az igazság és minden nézőpont kérdése csupán.
A BMW AC Schnitzer ACL2 3,0 literes, soros hathengeres turbómotorjából 370 lóerőt és 465, rövid túltöltéssel 500 Nm nyomatékot hoztak ki.
Az ACL2 jelentése egyszerű, az AC a műhelyre, az L a könnyített kasztnira, a 2 a gyári 2-es sorozatra utal. Az autó alapja azonban nem logikusan a tavaly bemutatott M2, hanem a szerényebb müncheni sportváltozat, a BMW M235i. Persze, máris felvetődik a kérdés, számít-e egyáltalán a kiindulási pont, mert a BMW AC Schnitzer műhelyében olyan szintű átalakítást hozott, ami jóformán jelképessé teszi a donort.
A fiúk a motorral kezdték és nem vacakoltak. Fogták az M4 Coupe 3,0 literes, duplaturbós sorhatos erőforrását, amit cipőkanállal ugyan, de sebészi pontossággal építettek be az apró BMW M235i-be. Az eredeti 439 lóerőt viszont kevésnek találták a megfelelő tuninghoz, ezért jöttek a trükkök: vadonatúj szívó- és sportkipufogó-rendszer, átprogramozott vezérlés, megemelt turbónyomás, módosított hűtés. A végeredmény önmagáért beszél, 570 lóerő (ami 190 LE/liternek felel meg) már több mint elegendő egy ilyen apró autó mozgatásához.
Az utastérben zöld/fekete színkombináció az uralkodó, a dekoráció szénszálas műanyag, a kormány pedig igazi furcsaság, mintha valami megrágta volna a BMW AC Schnitzer által alkotott volánjának karimáját.
A váltó hatfokozatú kézi és a hátsótengelyen önzáró Drexler differenciálmű van, amely 25-95 százalék között képes összezárni. A karosszéria sem maradt érintetlen, sok mindent elmond, hogy a teljes szélesség oldalanként 70 mm-t nőtt, tehát 140 mm-rel szélesebb a BMW AC Schnitzer ACL2 a gyári M235i-nél, ami a nagyobb nyomtávok miatt szükséges sárvédő-domborításokkal indokolható.
Ezeken kívül újak az első és hátsó lökhárítók, a légterelők, a küszöbök, hátul pedig nem dekorációs célokat szolgáló szárny szolgáltat extra leszorító erőt. A futómű szintén vadonatúj, az AC Schnitzer a saját fejlesztésű, karbon alkatrészeket is tartalmazó, állítható Clubsport felfüggesztését tette a Classic Racing Green fényezésű méregzöld BMW alá.
A karbon kerámia kompozit fékek brutálisak, elöl 400, hátul 380 mm átmérőjűek a tárcsák, a nyergek hat- illetve négydugattyúsak. A zölddel feltűnően kontrasztos, javarészt piros felnik 20 colosak, a Michelin Pilot Super Sport gumik mérete 285/25. Az utastérben zöld/fekete színkombináció az uralkodó, a dekoráció szénszálas műanyag, a kormány pedig igazi furcsaság, mintha valami megrágta volna a gyári BMW M235i volán karimáját, de fogásra egész biztosan jó.
Az cég elárulta, hogy a BMW AC Schnitzer ACL2 egyelőre nem rendelhető, csupán tanulmánynak szánták, demonstrálva, hogy alkalomadtán mit tudnak kihozni a 2-es sorozatból. A tuning azonban nem az a műfaj, ahol hosszútávon fiókba kerülnek a projektek. Mert ha valaki hajlandó kinyitni a pénztárcáját és mélyen belenyúlni azért, hogy 0-100 km/h-ra 3,9 másodperc alatt gyorsuló, 330 km/h végsebességű, 2,54 kg/LE-vel az elit sportkocsik súly/lóerő arányával vetekedő, drasztikus kinézetű kis BMW-je legyen, akkor arra nem szabad nemet mondani…
