A mai napig népszerű cseh márka a világ egyik első autógyártója volt, ami anno még a két alapító után 1895-ben Laurin & Klement néven kezdte meg működését, majd három évtizeddel később már a Skoda Művek tulajdonába került. Ettől kezdve a ma már jól ismert néven folytatódott az autók gyártása.
A régi Skoda Octavia 1959-től napvilágot látott változatai a Feliciával egyetemben a jólét szimbólumai voltak, tulajdonosaikat nagyon sokan irigyelték a keleti blokk országaiban.
Később, a háborút követően a szovjet mintára történő berendezkedés miatt jött az államosítás, és ennek alapján az AZNP gyár profilját már a KGST-n belüli termékelosztás határozta meg.
A márka túlélésének szempontjából szerencsés módon a Moszkvából érkező direktívák alapján – Magyarországgal ellentétben – Csehszlovákia, és így a Skoda továbbra is gyárthatott személyautót. A Tudor becenevű 1101/1102 után 1952-ben debütált az 1200-as, majd három évvel később már egy vadonatúj, kétajtós típus gördült ki Mlada Boleslavból. Ez volt a 440/445/450-es család.
A Skoda Spartak becenevű 440-esét 1.1 literes 39 lóerős négyhengeres benzinmotor hajtotta 1957-ig, ekkor váltotta a formailag szinte változatlan 445-ös, az orrában már az 1200-as típus 44 lovas erőforrásával. A 450-es modell pedig egy vászontetős kabrió volt -, a keleti blokk egyik korszakos álomautója a Wartburg 313 Sport kabrióval együtt -, a kisebb hengerűrtartalmú, de dupla karburátorral 50 lóerősre felsrófolt motorral.
Az utasterek kifejezetten csendesnek számítottak a régi Octavia típusok esetében.
A csehek 1959-ben hajtottak végre korszerűsítést mind a technikában, mind az elnevezés tekintetében. A bonyolult, számok alapján való jelölést végre önálló nevek váltották fel a különböző modellek esetében. A 440/445/450-es triót így törölték az anyakönyvezésből, és a névváltoztatásból adódóan megérkezett a vásárlókhoz a Skoda Octavia 1959-es első kiadása.
A formán nem sokat csiszoltak, a présgépeket nem volt szükséges lecserélni, de az új hűtőmaszk jelezte a változást, ahogy a hátsó lámpák kialakítása, valamint a műszerfal is. A karosszériát továbbra is központi csőalvázra szerelték, hátul megmaradt a lengőtengely és a keresztbe fordított laprugó (ettől dőltek olyan furcsán kifelé a kerekek), elöl viszont korszerű, trapéz lengőkaros, tekercsrugós felfüggesztés váltotta a korábbi ódivatú laprugóst.
A 440-esből lett Skoda Octavia 1959-es alapmodellje, a 445-öst Octavia Super, a kemény Ghia hardtop tetővel kupévá alakítható 450-es kabriót pedig Felicia néven kezdték forgalmazni. Az erőforrások nem változtak, az Octaviát 1.1 literes 39 lóerős, az erősebb Octavia Supert pedig az 1.2-es 44 lóerős négyhengeres vitte. A Feliciát 1962-től szintén gyártották 1.2 literes motorral, a dupla Jikov karburátoros gép 50 lóerős volt – ezt egyébként a Super is megkapta később.
A Skoda Octavia 1959-ben megjelenő kiadását az előd 1.1 literes 39 lovas, az erősebb Octavia Supert pedig az 1.2-es 44 lóerős négyhengerese vitte.
A négyfokozatú váltó kapcsolókarja a kormányhoz került, de a Feliciához idővel padlóváltót is kínáltak. Mivel a gyár mérnökei mindeközben már lázasan dolgoztak a Skoda 1000 MBX előfutárán, a farmotoros 1000 MB-n, a régi Skoda Octavia 1959-ben született első generációs kiadása nem lett túl hosszú életű. 1964-ben, az új modell bevezetésekor leálltak a gyártásával, de ez csak a limuzinokat és a kabriót érintette, az 1960-ban bemutatott, 1.2-es motorral szerelt kétajtós Combi még 1971-ig gyártásban maradt. Érdekesség a Trekka, az Új-Zélandon 1966-1973 között összeszerelt, az Octavia 2,4 méteres tengelytávú alapjára épített, kinézetében a klasszikus Land Roverekre emlékeztető haszonjármű, amit leszerelt tetővel platós kisteherautóként is lehetett használni.
Méretei alapján a Skoda Octavia 1959-től forgalmazott változata ma a kisautók táborába tartozna, hiszen tengelytávja csupán 2390 mm, karosszériájának mérete pedig 4065 x 1600 x 1430 mm volt. Ezek az összes karosszériaváltozatra értendők, még a Combi sem volt ennél hosszabb vagy magasabb. Egyedül a saját tömegek között akadt némi különbség, az Octavia üresen 895, a Felicia 930, az Octavia Combi 960 kilót nyomott.
A végsebességek 120-125 km/h körül alakultak, a 90-es utazótempót pedig gond nélkül tartotta a régi Skoda Octavia, a Super és a Felicia pedig akár 140 km/h-s csúcssebesség elérésére is képes volt. A szocialista blokkon belül ezek a négykerekűek, így a Skoda Octavia 1959-től napvilágot látott változatai is a korszak legfinomabb autói közé tartoztak. Jó gyártási minőségük, kényelmes, csendes utasterük, megbízható technikájuk hamar közkedveltté tette őket. Magyarországon is szép számban futottak, a nyitott Felicia egyenesen a jólét egyik szimbóluma volt, de a korszerűbb típusok megjelenéséig az Octavia tulajdonosokat is nagyon sokan irigyelték.
