Dr. Pataki Gergely plasztikai sebész számos karitatív szervezet tagja. Nemrég jött haza a világ egyik legszegényebb országából, Bangladesből. Vezetésével ingyen operált két héten keresztül a magyar alapítású plasztikai sebész csapat, és száznál is több nő és gyermek esélyét hozta vissza a normálisan élhető élethez. Amíg itthon a magánrendelőjében többnyire a szebbé válást keresik páciensei – köztük szépségkirálynők, ott a veleszületett vagy szerzett rendellenességek korrigálásáé volt a főszerep.
– Mióta van jogosítványod?
– A gimnázium utolsó évében szereztem. Édesapám jó vezető, és ő inspirált, hogy minél hamarabb szerezzem meg. Korábban, zárt helyen tanítgatott, hogy szokjam a kocsit.
– Mi vonzott az autókhoz?
– Szerintem ez egy ősi ösztön. Régen a lovakat akarta az ember uralni, most a lóerőket. Őrzök egy fényképet, amin kétéves koromban Amerikában a nagyapám Buick-ja vezető ülésén állok, és szorítom a kormányt.
– Mennyi idő múlva ültél először egyedül autóban a jogsi megszerzése után?
– Nagyon hamar. Megkaptam a szüleim VW Jettáját. Szerettem. Jellemző volt rá a német precizitás. Nagyon jól össze volt rakva.
– Milyen autóid voltak?
– Azt egy Golf III követte. Megfogott a márkára jellemző precíz és átgondolt technika. A vezetés igazi élményét, a hat- és nyolchengeres benzinmotorok adta eufóriát azonban egy másik német márka, a BMW autóiban találtam meg.
Dr. Pataki Gergely plasztikai sebész számos karitatív szervezet tagja. Nemrég jött haza a világ egyik legszegényebb országából, Bangladesből. Vezetésével ingyen operált két héten keresztül a magyar alapítású plasztikai sebész csapat.
– Mit tartasz fontosnak a járművednél?
– A szakmámból kifolyólag nagyon vigyázok a kezeimre. Mivel kesztyűben nem szeretek vezetni, ezért a kormányfűtésre igényt tartok. Legyen kényelmes az ülése, mert gyakran járok Németországba operálni. Legyen élmény vezetni! A megbízhatóság mellett, az autó legyen szép is, hiszen ez is meghatározza, hogy milyen kedvvel nézünk rá, és ülünk benne. Legyen valódi esztétikai élmény, mint például egy szép női arc vagy test, ahol a formák és az arányok harmóniában vannak.
– Hogyan vezetsz?
– Nem szeretem az értelmetlen sebesség hajhászást, a határozott dinamikus közlekedés híve vagyok, szem előtt tartva egymás biztonságát. Gyorshajtásért sajnos már engem is büntettek, ezért igyekszem a sebességhatárokat betartani.
– Mi volt a legnagyobb sebesség, amit kipróbáltál?
– Nem emlékszem pontosan, de a német autópályákon néha elengedem a gyeplőt.
– Nem félsz a sebességtől?
– Ha biztonságban vagyok, akkor nem. Szörfözöm és hódeszkázom is, amiknél szintén a sebesség adja az élményt, és ott még kasztni sincs körülöttem.
– Soha nem kerültél még vészhelyzetbe?
– Magam soha, de már többször vehettem részt utakon életmentésben, nem csak mentőzés közben. Egy árokba fordult autóból például én húztam ki a vezetőt. Ugyanez megtörtént Németországban is, és a Baja felé vezető úton például előttem hajtott fának egy fiatalember. Mellkasi és koponyaűri vérzése volt, valamint combcsontja eltörött. Autót úgy még nem láttam összezúzva. A Lada hátsó futóműve ötven méterrel volt távolabb. Később a fiú édesanyja jött megköszönni, hogy megmentettem a fia életét. Pedig csak része voltam az életmentésének. Nem véletlen, hogy a csomagtartómban van nyakrögzítő, kanül, infúzió, defibrillátor.
Bármikor tudok segíteni. Volt, akit én tettem a mentőhelikopterbe az általam bekötött infúziókkal.
– Te nem okoztál még balesetet?
– Nem, de pár napja történt, hogy a kórházban a gyógyszerszállító kisbusz oldalról nekihajtott az autómnak. A fiatal sofőr más irányba nézett, és mindkét baloldali ajtómat megnyomta.
– Mi volt a legjobb autó, amiben ültél?
– Amerikában van egy plasztikai sebész kolléga, aki régi Porsche-kat gyűjt. Ő a kormányt is átengedte. Egy olyanba beülni, az egy különleges, máshoz nem hasonlítható érzés. Gyönyörű ősz volt, a levelek a napfényben fantasztikus színekben pompáztak. A sebesség, a biztonság, a lóerő, és mindez az ottani széles, végtelen utakon és az erdőn át, fantasztikus volt. Ott vezettem Ford Mustang-ot is.
– A kollégád nem féltette odaadni a kocsiját?
– Többször operáltunk együtt, úgyhogy megbízott bennem.
– Amikor nem te vezetsz, akkor hogyan viselkedsz?
– Igyekszem nem beleszólni a vezetésbe, de azért izgulok.
– Milyen jó külföldi élményed volt még?
– Izlandon béreltünk egy Toyota Yaris-t. Terepjárót szerettünk volna, de azt nem sikerült szereznünk. Gleccserek mellett és gleccsereken át haladtunk az öcsémmel. Mire az egészet bebarangoltuk, totálkáros lett a kocsi.
– Mi volt a legnagyobb távolság, amit megállás nélkül levezettél?
– Többször is megtettem az utat egyhuzamban Düsseldorfba, ami 1200 km. Hasonló távolság lehet Monaco is, ahová az évente megrendezett Anti-Aging világkongresszus miatt szoktam menni. Szeretek vezetni, a hosszú koncentrációval soha sem volt problémám.
– Kikapcsolódásként is szoktál vezetni?
– Lehet, hogy megtenném, mert szeretem, de nincs rá időm.
– Bangladesben nem béreltél autót?
– Nem szabad. Ott olyan a közlekedés, hogy csak sofőrrel szabad menni, és azok közül is csak nagyon jóval. Minket mindig egy dzsip vitt a kórházba a szállásunkról.
– Milyen autót vennél, ha nagyon sok pénzed lenne?
– Nekem teljesen megfelel az a kocsi, amivel járok. Nem mondom, egy BMW 760Li megmozgatná a fantáziámat, de semmiképpen sem gépkocsit vennék, hanem inkább egy rendes altatógépet a szegénykórházba, Bangladesbe.
