Alig egy éve már írtunk erről a projektről, konkrétan, hogy az E-Type Lightweight után a Jaguar egy másik félbehagyott típussal is remake gyártásba kezd. A terv szerencsére nem ment füstbe, ami a szó valós értelemben kissé ironikus, hiszen 1957-ben éppen egy komoly üzemi tűz miatt állt le az Jaguar XKSS gyártása. Egy szó, mint száz, a korábbi találgatások után itt vannak a részletek, sőt, időközben be is mutatták az első példányt, igaz, ezt megvásárolni nem lehet – nem véletlenül.

Hogy megvilágítsuk, miért is fontos az Jaguar XKSS, jó néhány évtizedet vissza kell ugranunk az időben. Ugyan a Formula-1 első futamát 1950-ben rendezték, és a háború előtt is nagy presztízzsel bírt már a Grand Prix versenyzés – 1936-ban például a budapesti Népligetben volt a magyar nagydíjfutam -, sokáig a Le Mans-i 24 órás verseny képviselte a legnagyobb rangot. Az 1950-es években a Jaguar itt szép sikereket, győzelmeket ért el. Az 1951-es XK-120C és az 1953-as C-Type után bevetett D-Type zsinórban háromszor állhatott fel az összetett Le Mans-i dobogó legfelső fokára. Övé volt az 1955-ös, 1956-os és 1957-es esztendő is. Nem véletlen népszerűségük napjaink veterán autó kiállításain.

A Jaguár XKSS kárpitozása valódi bőr, a műszerek Smith gyártmányúak, akárcsak 1957-ben.

A Jaguár XKSS kárpitozása valódi bőr, a műszerek Smith gyártmányúak, akárcsak 1957-ben.

Ezt követően a Mercedes-Benz 300 SL-hez hasonlóan a Jaguar is versenyautó-alapú utcai modellel akart előrukkolni. Ez volt az Jaguár XKSS, amely bevallottan is a D-Type módosításának volt tekinthető. A németekkel ellentétben a britek azonban csak szerény, 25 darabos sorozatban gondolkodtak. Az autó gyártása a Browns Lane-i üzemben folyt, ám 1957 februárjában tűz ütött ki a csarnokban és az utolsó kilenc autó megsemmisült. Akkor a Jaguar nem foglalkozott tovább az XKSS projekttel, a már elkészült 16 kocsit zömében az Egyesült Államokban eladták, a tűz hevében porrá égetteknek pedig csak a kiosztott alvázszáma maradt meg.

És ez volt a legnagyobb szerencse! Mivel az E-Type esetében sikerült a hajdani technológiát a maival vegyíteni, a gyűjtők pedig azonnal lecsaptak az autókra, a gyár vezetősége zöld lámpát adott: le kell gyártani a hiányzó kilenc Jaguár XKSS-t is, mégpedig a hajdani alvázszámok alapján.

A Jaguár XKSS 2017-es újragyártásához a méréséket különféle lézeres és digitális szkenneléssel végezték, eredeti, gyűjtőktől bekért autókról vettek mintákat, de a gyárban megvoltak a tervrajzok is. A vázat számítógépes programmal újratervezték, magát a térhálós szerkezetet pedig 531 csődarabból, bronz varratokkal, kézi hegesztéssel állítják össze a Jaguar Classic rendelésére a Reynolds műhelyben.

A Jaguár XKSS vázát 531 csődarabból, bronz varratokkal, kézi hegesztéssel állítják össze a Jaguar Classic rendelésére a Reynolds műhelyben.

A Jaguár XKSS vázát 531 csődarabból, bronz varratokkal, kézi hegesztéssel állítják össze a Jaguar Classic rendelésére a Reynolds műhelyben.

A Plessey pumpás fék ugyanúgy Dunlop tárcsás, ahogy a gumiabroncs is Dunlop, és a kétrészes, szegecselt keréktárcsákat központi, gyorszáras csavar rögzíti az agyhoz. A legtöbb szerelési műveletet kézzel végzik – ezért 10 ezer munkaóra egy új Jaguár XKSS megszületése -, és csak ott korszerűsítenek, ahol muszáj, például az üzemanyagtank sokkal biztonságosabb, mint az 50-es években volt.

A motor gyakorlatilag friss gyártás, ami ilyen kis szériánál bőven belefér a költségvetésbe, pontosabban a leendő ügyfelek büdzséjébe. A hajdani híres XK motor alapján, de vadonatúj öntésből jön a vasblokk és a DOHC (dupla vezértengelyes) hengerfej.

A soros hathengeres gép hengerűrtartalma 3,4 liter, három Weber DC03 karburátor nyomja bele a benzint, a teljesítmény 265 LE, ami cirka 10 százalékkal még több is, mint az eredeti, veterán Jaguár XKSS-nél. A karosszériaelemeket szintén kézzel kalapálják formára, a kocsi teste 2000 szegeccsel rögzítve áll össze, a kárpitozás valódi bőr, a műszerek Smith gyártmányúak, akárcsak 1957-ben.

A Los Angelesben található Petersen Museum adott otthont az első utángyártott Jaguár XKSS bemutatójának. A Sherwood zöld színű autó alvázszám nélküli, kvázi mesterdarab, a szakik ezen gyakorolták be a fogásokat. A tervezett kilenc példány sorozatgyártása még idén megtörténik, és az ár darabonként 1 millió angol font. Reklámra persze nem lesz szükség, mivel, ahogy az már csak lenni szokott az ilyen ritkaságok esetében, a veterán autók legfanatikusabb gyűjtői mindegyiket jó előre lefoglalózták.