Szalay Balázs és Bunkoczi László idejekorán búcsúzott a jubileumi 40. Dakar ralin, de azzal a jó érzéssel térhet haza Dél-Amerikából, hogy minden tőle telhetőt megtett. Sőt, annál egy kicsit talán még többet is.
Egy teljes éjszakát töltöttünk szereléssel, a csapat teljesen kimerült, de így is nekivágtunk a 40. Dakar rali folytatásának. Azután órák múltán hulla fáradtan ott álltunk a sivatagban, az autónk pedig nem indult…
„Néhány nap, sőt néhány hét távlatából sem tudnék másképp dönteni, nem volt ugyanis választásom – mondta Szalay Balázs, aki a negyedik szakaszon volt kénytelen kijönni a pályáról. – Az eset előtt egy teljes éjszakát töltöttünk szereléssel, a csapat teljesen kimerült, de nekivágtunk a távnak. Azután amikor órák múltán hulla fáradtan ott álltunk a sivatagban, és tudtuk, hogy egy szál egyedül vagyunk, hogy mögöttünk már senki nincs a pályán, az autónk pedig nem indult – a harmadik önindító ment tönkre –, tudtuk, felelőtlenség lenne továbbmenni. Minket még kihozott volna a helikopter másnap, de azok közé a dűnék közé a mi 6×6-os kamionunkkal képtelenség lett volna bemenni. És annyit azért nem ért az egész, hogy elveszítsük miatta a versenyautónkat.”
Érdekesség, hogy a táborban mindenki (még a toppilóták is) azt mondják, ez volt minden idők legkeményebb dél-amerikai Dakarja – pedig már tizedszer adtak itt randevút egymásnak a világ legjobb terepralisai.
„Szerintem ilyennek kell lennie a Dakarnak – jelentette ki Szalay. Az Opel Dakar Team pilótája 2004 óta ahányszor csak rajthoz állt, mindig célba ért ezen a viadalon. – A rendezők az idén nagyon jó versenyt raktak össze, nehezet, de jót. Más kérdés, hogy az ember szereti, ha egy pokoli nap után egy könnyebb jön, majd újra egy nehéz. Most ez nem valósult meg, de így is élveztük. Az például kiderült, hogy nagyon jó ereje van a Crosslandnek, érezhető az a háromszáz kiló, amivel könnyebb lett. Sokkal kezesebb, sokkal jobban működik és a futóműve is zseniális ezzel a néhány centis rugóút-növekedéssel. Szóval alapjaiban nagyon jó, csak szükség lesz egy kis finomításra.”
A versenyen kiderült, hogy az új Crosslandnek nagyon jó ereje van, sokkal kezesebb, sokkal jobban működik és a futóműve is zseniális, már csak egy kis finomításra lesz szükség.
Négy év után tértek vissza a mezőnybe, de oda érkeztek meg, ahova gondolták.
„Sikerült ugyanolyan ütemben fejlődnünk, mint a többieknek – mondta az Opel Crossland X magyar pilótája. – Nyilván a gyári versenyzőkkel ahogy régen sem, most sem tudjuk felvenni a harcot, és nem is gondolom, hogy erre kellene törekedni, a középmezőnyben viszont igenis versenyképesek vagyunk. A kiesés miatt természetesen csalódott vagyok, más szempontból viszont úgy érzem, megdolgoztunk azért is, hogy eddig eljussunk. Nem érzem, hogy a küzdeni tudás hiánya vezetett volna a kiesésünkhöz. Amit tudtunk, megtettünk.”
